A WérYbl tizedik epizódjában Szentirmai Tamással  egy balesetről, egy születésről és a jelentésadás kísértéséről beszélgettünk.

Szentirmai Tamás magyar építész, egyetemi oktató és kutató.
2003-ban szerzett építészmérnöki diplomát a Műegyetemen, és 2012-ben ugyanitt kapta meg DLA-fokozatát. 2025 szeptemberéig a Debreceni Egyetem Építészmérnöki Tanszékén dolgozott egyetemi docensként és tanszékvezetőként. Itt építészeti tervezést, valamint a terek és a tanulási környezetek architektúráját kutatta és oktatta. Jelenleg a győri építészmérnök-képzés vezetője. A mai, némiképp rendhagyó beszélgetésben természetesen van építészet, hisz mindenben van építészet, fókusza mégis két létformáló eseményen van. Két olyan élethelyzetről beszélgetünk – egy születés és egy baleset - , amely éppúgy tekinthető sorszszerűnek és véletlennek, elrendeltnek és megmagyarázhatatlannak. E kettőségük okán csábítanak arra, hogy utólag próbáljunk meg jelentést adni annak, ami velünk történt. Akár házakról van szó, akár a saját életünkről. Amikor Szentirmai Tamás mesél, akkor nem akarja eldönteni, mi volt végzet, és mi volt puszta adottság. Elmondja a történeteket, a következtetéseket pedig ránk bízza.

A WérYbl az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar Építészeti Intézete és WérGidA közös podkesztje. Egy műhelybeszélgetés szakikról és malterről, culágerekről és talicskáról, építészekről és slágvízmértékről. De leginkább azokról a történetekről, amelyek építészet közben születnek.

Aki kérdez: Wesselényi-Garay Andor

Az adás meghallgatható Spotifyon is.