2026. július 26. és augusztus 8. között az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kara és az Union REMPART közös szervezésében zajlott le Magyarországon az első REMPART szellemiségében zajló örökségvédelmi tábor.

A kiterjedt nemzetközi hálózattal rendelkező francia Union REMPART az épített és természeti örökség védelmét, valamint a hagyományos szakmák megőrzését tűzte ki célul és végzi 1966 óta. Évente többezer önkéntessel a társadalmi kohéziót és a kultúrákon átívelő közös értékvédelmet is szem előtt tartva mentik elsősorban az épített örökség emlékeit. Az Ybl Kar több évtizede építi és ápolja a szakmai kapcsolatokat a szervezettel. Az évek során hallgatóink rendszeresen vettek részt a REMPART által szervezett francia örökségvédelmi táborokban, az úgynevezett chantiers-ekben. Az ilyen építőtáborok egyik meghatározó jellemzője a sokszínű nemzetközi közösség. Különböző korú, kulturális háttérrel rendelkező és különböző szakmákban dolgozó résztvevők fognak össze, megosztva egymással tudásukat, gyakorlati készségeiket és élettapasztalataikat. Ez a tapasztalatcsere gazdagítja az épített örökség felfedezésének és megőrzésének folyamatát, így minden chantier értékes tanulási élményt nyújt, egyben hozzájárul az épített örökség értékeinek megóvásához.

Ezen a régóta fennálló együttműködésen alapulva, dr. habil. Fáczányi Zsuzsa kutatási dékánhelyettes és Váradi Balázs oktató által kezdeményezett Várvölgyi zászlóshajó projekt fontos mérföldkőnek számít, hiszen ez az első magyarországi, a francia partnerek módszertanára épülő tábor. A kezdeményezés kísérlet is egyúttal egy országos, évente megrendezésre kerülő örökségvédelmi táborokból álló sorozat létrehozásához Magyarországon. A jövőben az Országos Főépítészi Kollégium Egyesülettel tervezett együttműködés célja, hogy minden évben egy-egy olyan veszélyeztetett, helyi értékként kezelt kulturális épített, vagy táji örökségi helyszínt helyi főépítészek segítségével jelöljön ki, ahol nemzetközi önkéntesek és az Ybl Kar hallgatói közösen dolgozhatnak az épített- és táji környezet elemeinek megőrzésén, helyreállításán, vagy revitalizálásán. Hosszú távú célunk egy olyan hagyomány megteremtése, amely ötvözi az egyetemi oktatást, a gyakorlati műemlékvédelmet, a hagyományos „low-tech” szakmák megőrzését a nemzetközi partnerségen alapuló önkéntességgel.

A munkálatokat megelőzően egy féléves, választható építészeti tervező kurzust tartottunk az Ybl karon dr. habil. Rohoska Csaba vezetésével. A kurzus során a hallgatók felmérték a helyszínt, és részletes helyreállítási koncepciókat dolgoztak ki a helyi értékként kezelt és ismert Pap kútja környékére, amely egykor fontos helyi vízforrás volt. Tervezésük célja nem csupán az elhanyagolt kútterület rehabilitációja volt, hanem a hely jelentőségének a közösség számára fontos emlékhelyként való újraértelmezése.

Idézet az emléktáblán olvasható szövegből:

„A „Pap kútja" néven ismert -mára kiszáradt­forrásnál vagyunk. Nagyon fontos vízvételi forrása volt ez a hegyi embereknek, de mára csak a kiszáradt, még kivehető vonalú meder és a kút őrzi az emlékét. Ezt a helyzetet a következőképpen igyekeztünk rendezni: Az itt látható emlékhely három fő elemből áll. Az első a száraz patakmeder. A patak hiányára úgy reagáltunk, hogy kaviccsal töltöttük fel a patak medrét, ezek nagy részére a Bibliából írtunk fel igehelyeket. Cél volt, hogy aki akarja ezeket elvigye, a helyükre újabbakat hozzon. A második a romok átrendezése használható térré. A közeli pince rom leborult köveiből, szárazon rakott kő padot készítettünk, fa ülőfelülettel. A pad formáját a meder íve jelölte ki. A harmadik maga a kút, melynek térszín feletti kapuzata az idők során megdőlt. Itt a kövekből új kapuzatot készítettünk, helyet adva a menet közben restaurálásra kerülő és eredetileg is itt álló Szűz Mária szobornak, illetve az ide kerülő egyéb szobrocskáknak, csokroknak, adományoknak is. Célunk volt, hogy egy pihenésre, nézelődésre, elvonulásra, emlékezésre, de akár esküvői szertartásra is egyaránt alkalmas teret adjunk. Kérünk benneteket, hogy fehér kavicsokra írt igehelyekkel, kívánságokkal, vagy akár számotokra fontos idézetekkel Ti is tegyetek azért, hogy mindig legyen friss "víz" ebben a patakban!”

A Várvölgyön megrendezett gyakorlati műhelymunkát Váradi Balázs építész, az Ybl Kar oktatója és Várvölgy korábbi főépítésze vezette. A nemzetközi REMPART-módszertant és gyakorlati szakértelmet Billie Bazin, az Union REMPART koordinátorának részvétele biztosította. Az Ybl Kar képviseletében dr. habil. Fáczányi Zsuzsa és dr. Benárd Aurél is részt vett a munka szakmai felügyeletében. A nemzetközi csapat tagjai a francia önkéntesek, Hervé és Maël, valamint az Ybl hallgatói, Horváth Bálint, Szendrei Anna és Helfrich Márton voltak, akik Bodnár Imolával közösen az előkészítő kurzus keretében dolgozták ki a tervezési javaslatokat.

Az önkénteseket érkezésükkor bográcsban főtt hamis gulyás fogadta, aminek elköltése mellett ismerkedtek meg először a résztvevők egymással, még az intenzív munkaprogram megkezdése előtt.

A feladat alapvetően három részből állt: a Hallgatók által tervezett pad megépítése, a tájépítészeti és szakrális jelként is értelmezhető patakmeder mesterséges visszaépítése, illetve a kerített forrás kapuzatának újra alkotása.

A csapat először a területrendezési munkákra összpontosított. Az önkormányzat által elvégzett előzetes kaszálást követően az önkéntesek elvégezték a terület mélyebb megtisztítását és a tereprendezést. Szimbolikusan kitisztították és újraalkották a korábbi vízfolyás medrét, melyet helyi dolomit zúzalékkal borították be. Erre később folyami kavicsból álló befejező réteg került.

Ezt követte egy szárazon rakott technikával épített pihenő pad építése, amelyhez a közeli, romos présház széthullott köveit használták fel. Külön kiemelendő, hogy a tervező Hallgatók helyszíni döntése nyomán a tervezett pad tört vonalú lett. A száraz és végleges magasságig felrakott kő felületére sárréteg, majd vörösfenyő ülőfelület került.

A kerített forrás fedése és bejárata a lábazati szakaszig való visszabontásra szorult, mely helyett egy a helyszínen tervezett és kőből rakott boltöv kapuzat készült. Ezen helyet kaptak a korábban is itt lévő kis szobrocskák és az itt fellelt virágváza is. Ezek közül kiemelendő az a 18. századi Szűz Mária-szobor is, amelynek feje sajnos az idők folyamán letört. A szobrot a helyi szobrász, Orr Lajos gondjaira bízták, aki szakszerűen megtisztította és a fejet visszahelyezte a testre.

A második hétre szinte elviselhetetlenné váló meleg ellenére, a résztvevők fizikai határaikat is próbára téve, mégis időben elkészült és meghitt záróünnepség keretén belül át, illetve visszaadásra is került a Pap kútja. A zárónapon tiszteletét tette Zala vármegye állami főépítésze, Fülöp Tibor; Karunk oktatója Szabó Valéria, valamint a záróünnepen beszédével az esemény fényét is emelő prof. dr. Anthony John Gall, Karunk dékánja is.

Az építési munkálatokon túl az örökségvédelmi tábor többféle kulturális programot is kínált. A résztvevők meglátogatták a püspöki palotát és a várat Sümegen, jártak Szigligeten, valamint a Balaton partján is. Közös főzések, piknikezések, túrák és a Művészetek Völgye fesztiválon való NTDK kiállítás megtekintése és zenei programokon való közös részvétel fűzték szorosabbá a kialakuló baráti kapcsolatokat.

Szakmai előadás keretében nyilvános eseményen mutatta be Billie Bazin az Union REMPART szervezetet a falubelieknek és az érdeklődőknek, valamint Visy József szobrászművész mesélt franciaországi restaurátori és alkotóművészeti tevékenységéről. Ez utóbbiba később bepillantást is nyerhettek a részvevők a Művész Balatonmagyaródi műtermének meglátogatása alkalmával.

A várvölgyi kísérleti projekt sikere mutatja az egyetemi oktatás, a műemlékvédelem és a nemzetközi önkéntesség ötvözésében rejlő lehetőségeket. Az Ybl Kar az Union REMPART-tal és az Országos Főépítészi Kollégiummal közösen a következő években is folytatni kívánja a magyarországi táborok sorozatát. Reméljük, hogy az első magyar REMPART-tábor egy hosszú hagyomány kezdetét jelenti csak, amely évről évre nemzetközi önkénteseket és Ybl-hallgatókat fogad majd új, laikusok számára is nyitott műemlékvédelmi projektekbe szerte Magyarországon.

Az első magyar REMPART-tábor sikeres elindítása nem jöhetett volna létre nemzetközi és hazai partnereink elkötelezettsége és bátorítása nélkül.

Őszinte hálánkat fejezzük ki Marie-Georges Pagel-Brousse-nak, az Union REMPART elnökének, akinek jövőképét és folyamatos támogatását elengedhetetlennek tartjuk a magyar táborok koncepciójának kidolgozásában. Ugyanígy hálásak vagyunk Johanna O’Byrne-nek és Billie Bazinnek, az Union REMPART nemzetközi ügyekért felelős képviselőinek, akik hozzájárultak a kísérleti projekt megvalósításához.

Köszönetet szeretnénk mondani a Magyarországi Francia Intézetnek (Institut Français de Hongrie) is, amiért a kezdeti szakaszban támogatta ezt a kezdeményezést, és ösztönözte ennek az egyedülálló francia–magyar örökségvédelmi partnerségnek a kialakulását.

Ugyanakkor, a tábornak helyszínt adó Várvölgy Község Önkormányzata és a helyiek támogatása nélkül nem valósulhatott volna meg a projekt – kiemelten köszönjük Barcza Balázs polgármester úrnak és családjának a segítséget.

A fentebb említett partnereinken túlmenően külön köszönet illeti Barcza Jenőt, Cserép Dánielt, Czimondor Endrét, Kecskés Borbálát, Keczeli Zoltánt, Kopcsányi Mercédeszt, Lakatos Tibort, Orr Lajost, Visy Józsefet és Nagypál Ferencet!

Jelen projekt Várvölgy Község szőlőhegyén valósult meg a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatásával, amit a fentieken túl az Óbudai Egyetem logisztikai segítsége – különösen az egyetemi kisbusz használata – egészített ki.

tervezték:
Bodnár Imola, Helfrich Márton, Horváth Bálint, Rohoska Csaba, Szendrei Anna

építették:
Benárd Aurél, Billie Bazin, Fáczányi Zsuzsa, Helfrich Márton, Hervé Hingant, Horváth Bálint, Maël Rouxel, Szendrei Anna, Váradi Balázs