Projekt tervezési terület
ÚjpalotaYbl Miklós Építéstudományi Kar
1146 Budapest, Thököly út 74Óbudai Egyetem - Bécsi úti Campus
1034 Budapest, Bécsi út 96/B
A WérYbl tizenkilencedik epizódjában Borsai Szandrával az építészet kerülőútjairól beszélgettünk.
Borsai Szandra építész · író · esszéista · építészeti kritikus · szerkesztő. 2017-ben szerzett diplomát a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki karán. Dolgozott nagyobb tervezőirodánál, majd start-up jellegű vállalkozásnál és műszaki ellenőrök mellett is. A kortárs magyar építészeti nyilvánosság különlegesen érdekes szereplője: nem csak kritikusa, de alakítója is. Írásaiban visszatérő kérdés, hogy milyen társadalmi és kulturális felelőssége van az építésznek, miképpen ítélhető meg az építészet a formán és az esztétikán túl, illetve hogyan működnek – vagy nem működnek – a magyar építészet intézményei.
A hanganyag szót ejt arról, lehet-e valaki túl idős ahhoz, hogy fiatal építésznek nevezzék? Mit ér a szakmai tapasztalat, és miért tekintjük magától értetődőnek, hogy az idősebbek többet tudnak a fiatalabbaknál? Szükségünk van-e mesterekre, karizmatikus személyiségekre, és hol húzódik a határ a tekintély és a hatalomgyakorlás között?
Szóba kerül a FÉRC, a fiatal építészek rendszerváltó csoportja, egy formálódó, alapvetően generációs szakmai közösség, amely nem valami ellenében szerveződik, hanem új együttműködések lehetőségét keresi önmeghatározása során. Vajon képes-e egy új nemzedék másként gondolkodni a szakmai hierarchiákról, a tapasztalatról és a közös cselekvésről? Lehet-e úgy befogadni az idősebbeket, hogy közben ne ők mondják meg, merre tovább? És egyáltalán: mit jelent az építészet politikai szerepvállalása, ha még a célokban és az eszközökben sincs teljes egyetértés?
A dokumentum utolsó részében szóba kerül az is, hogy miképp választható el az építész szakmai felelőssége attól a kölcsönös rokonszenvtől, amely adott esetben megbízójához köti, és mit jelenthet az az egyszerű, de korántsem magától értetődő kívánság, hogy az építészet a lehető legtöbb embernek legyen jó.
Ezúttal nem hagyományos életútinterjú született. Inkább emlék generációk párbeszédéről termékeny félreértésekkel, eltérő fogalomhasználattal és olyan kérdésekkel, amelyekre nem feltétlenül sikerül azonnali válaszokat találni.
A házigazda: Wesselényi-Garay Andor
Az adás meghallgatható Spotifyon is.

