Mély fájdalommal és megrendüléssel tudatjuk, hogy Dr. Csorba Zoltán László építészmérnök életének 90. évében, 2026. május 2-án, rövid, súlyos betegség után elhunyt. Távozásával pótolhatatlan űrt hagyott maga után.

Csorba Zoltán 1936-ban született Baján. A második világháború megrázkódtatásai után, kilenc évesen költözött családjával Budapestre. 1955-ben nyert felvételt az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára, ahol 1961-ben szerzett építészmérnöki diplomát.

Szakmai pályáját 1961-ben a Várostervező Intézetben (VÁTI) kezdte, 1966-tól tagja a Magyar Építőművészek Szövetségének, ahol a későbbiekben több kiállításon is bemutatta munkáit. 1968-tól a Típustervező Intézet (TTI) 1. irodáján dolgozott irányító tervezőként, majd osztályvezetőként.1979-től a Fővárosi Tanács Beruházási Főosztályának Magánlakás-építési Osztályán dolgozott, később nagyszabású projektek terület-előkészítési munkáit koordinálta. A rendszerváltást követően, 1991-től főpolgármester-helyettesek tanácsadójaként segítette Budapest területi tervezési, városgazdálkodási és városüzemeltetési feladatait.

A gyakorlati munka mellett mindvégig szívügye volt az oktatás és a tehetséggondozás. Jelentős szerepe volt, a fővárosi építészeti nívódíjak és diplomadíjak létrehozásában és szervezésében. 1967 és 1992 között másodállásban, egyetemi adjunktusként vezetett tervezői gyakorlatokat a Budapesti Műszaki Egyetem Lakóépülettervezési Tanszékén. Igazi hivatását, a tanítás örömét a katedrán teljesítette ki: 1996-ban a Szent István Egyetem Ybl Miklós Műszaki Főiskolai Karán a Településtervezési Tanszék vezetését vette át főiskolai tanárként. Munkássága alatt komoly szerepet vállalt az egyetemi településmérnöki képzés létrejöttében, alapító tagja az Ybl Egyetemi Alapítványnak. 2006-tól vendégelőadóként vett részt a felsőoktatásban.

Nemcsak mérnökként és oktatóként alkotott maradandót, hanem példamutató férjként, családapaként és szerető nagypapaként, dédapaként élt. Családja minden helyzetben támaszkodhatott rá. Folyamatosan támogatta környezetét történeteivel, humorával, életbölcsességével és optimizmusával. Mély vallásosságából fakadó határozott, őszinte kiállása, emberszeretete és segítőkész hozzáállása mindenkinek hiányozni fog, aki ismerte őt.

Emléke szívünkben és mindennapjainkban nemzedékeken át tovább él. Nyugodjon békében!