Intézményünk egyik sajátos osztálya volt az 1917 végén éppen egy éve az Állami Királyi Felső Építő Ipariskolában működő 1A. Egyrészt nem lehetett letagadni az első világháború lassú beszüremkedését a civil életbe. Az építőmester-tanoncok sem mentesültek a katonai szolgálat alól, így volt némi fluktuáció a bevonuló, illetve a tankörökben maradó hallhatók között. Másrészt, a kor állapotaihoz képes előremutató módon, már az 1916-ban kezdő első évfolyamban két hölgy is helyet foglalt a padsorokban. Harmadrészt pedig a névsorban a magyar építészettörténet néhány lokálisan és nemzetközileg is jelentős alakját fedezhetjük fel.

Az évfolyam tagja volt egy a tízes évek balkáni háborúinak végezte után Ausztria-Magyarországgal megújult szövetségi viszonyt ápoló Oszmán-Török Birodalom három cserediákja: Mehemed Kiamil, Nuri Muammer és Szemih Rüsztem (1898-1946). Rüsztem később a köztársasági Törökország egyik jelentős építésze lett. Azonban nekünk is fontos alak, hiszen ő az, aki a két világháború között ankarai török kiadásig vitte Kós Károly 1918-ban kiadott Isztambul-monográfiájának (Sztambul. Várostörténet és architektúra. Konstantinápolyi Magyar Kulturális Intézet 1918) első részét. Ez a könyvrész többek között az oszmán-török építés technikai perfekcionizmusáról, az épületszerkezetek innovatív jellegéről, erőátviteli rendszerekről, vagyis olyan dolgokról írt, amelyek az egyetemes innováció térképére próbálták felhelyezni az egykori keleti ellenfél majd szövetséges történeti építőművészetét.

Ebbe az évfolyamba járt, Rüsztemmel együtt a magyar modernizmus emblematikus figurája, Fischer József (1901–1995) is. Fischer török kollégájával együtt az első év nyarán (ennek az index-táblának az összeállítása után) részt vett tanáruk, Foerk Ernő 1917-es magyarországi felmérő táborában. Ennek célja, nem meglepő módon, a már ekkor tendenciózusan ’rokon’ népként tekintett nagy türk kultúra hódoltság-kori építészeti lenyomatainak vizsgálata volt. Ez volt Fischer von Erlach néhány rajza (1721) óta az első rendszeres budai török-kori műemlékfelmérés. Nagyon beszédes, hogy az Építő Ipariskola diákjai milyen feladatokat láttak el Foerk jól kitalált rendszerében. Rüsztem elsősorban olyan kövek felvételeit készítette, amelyek nyelvtudást és kalligráfiai járatosságot igényeltek. Fischer pedig azt tette, amihez a legjobban értett, boltozatok részletrajzait készítette, különös tekintettel néhány sztalagtit-fejezetre és sarokátmenetre. A sors iróniája, hogy ezeket a geometriai részletrajzokat azon az épületen prezentálta, amelynek a bővítését később ő maga tervezte 1925-26 között, vagyis a Császár-fürdőn. Ha jól megnézzük első éves osztályzatait, ezen nincs is mit csodálkozni. A meglehetősen közepesen, ha nem éppen gyengén teljesítő Fischer egyetlen tantárgyból volt következetesen jeles: ábrázoló geometriából.

dr. Zuh Deodáth

képek:
A budapesti Magyar Királyi Állami Felső Építő Ipariskola értesítője az 1916/17-es tanévről. Kiadja Kolbenheyer Gyula. Budapest, 1917. 36. o.
Az 1917-es nyári felmérések anyagát közlő kötet címlapja, illetve Fischer József részletrajzai a Császár-fürdő török-kori építészeti elemeiről.