Május 7-én, szerdán folytatódott a Doktori Iskola kutatóműhelyének épületlátogatás-sorozata. Ezúttal ismét egy felújított zuglói villaépület, a Sipeki-Balás házaspár lakóháza volt a célpont. Az épület rehabilitációja során különleges igényeknek is meg kellett felelnie a DMB Műterem tervezőinek: megbízójuk, a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége és vendégeik számára speciális akadálymentesített, a használók komfortját biztosító belsőépítészeti megoldásokra volt szükség.

A bejáráson Falvai Balázs, a dmb építész műterem vezető tervezője beszélt a résztvevőknek a tervezés folyamatáról, illetve a koncepcióalkotásról, amelyben meghatározó volt a villa összetett, mozgalmas tömege. Lechner a gondosan megkomponált formán felületszerű, kis síkbeli eltérésekkel kialakított vakolatdíszekkel és ornamentikával kísérletezett. A villa két karakteres eleme a főhomlokzat elé kiugró íves, finoman rácsozott szerkezetű télikert, illetve a vöröses műkő lábazatból organikus módon kikanyarodó, a bejárat előtti teret körbeölelő mellvéd és pad. Ezek kerültek a felújítást végző dmb műterem figyelmének középpontjába, és a telek hátsó felében elhelyezett új épület koncepcióját is ezeken az alapokon bontották ki, kortárs formában – így válik a korábbi villaépület továbbépítésévé, folytatásává és a telek történetének szerves részévé válik a mostani beavatkozás.

Az új szolgáltatóházat a tervezők a hátsó kertben, a villa mögött, az utcafrontról teljes takarásban helyezték el, egy köztes kis teret képezve a két épület közt. A megbízó szervezet számára is sokoldalúan használható rendezvényterem kiadhatóságának kedvez a különálló, teljesen elszeparálható működés, hiszen sem megközelítésével, sem akusztikai, forgalmi vagy egyéb módon nem zavarja a villában zajló napi munkát a rendezvénytér működése. Az előkertből anyagában színezett, az eredeti vörös műkő lábazathoz hangolt plasztikus mellvéddel szegélyezett fedett akadálymentes rámpa vezet az új épület bejáratához. A finoman ívelt sarkok nemcsak a speciális igényeknek, de a régi villához való formai igazodás kívánalmainak is megfelelnek.

Vörös betonfelület borítja az új épület földszintjét, illetve a régi villa hátsó bejáratának kiemelésére is ez az anyag szolgál. E szilárd alaptest mintegy pódiumként emeli a magasba a könnyed, függönyfal és hullámzó mintás kopolitüveg hasábot, amelyben a rendezvénytér található. A belsőépítészetben dominálnak a fa felületek, amelyek hol a nagyterem bejáratait, hol tárolót, mobilfalat vagy egyéb kiszolgáló funkciókat rejtenek. Az álmennyezet nélküli tér felett szinuszlemezzel zsaluzott, hullámos betonfödém hidal át.

Ez a felület kisebb területen, ahol a beavatkozás miatt statikai okokból födémcserére volt szükség, visszaköszön a villa épületében is. A hullámos struktúra egészen kis változatban az újragondolt terek falburkolatán, illetve bútorzatán is visszaköszön, tapintható módon, kitágítva ezzel az érzékelési lehetőségeket. A villa területén igazi kihívást jelentett a műemlék épület és az akadálymentesítés igényeinek összehangolása. A tervezők ezt könnyed, szerkezetükben installációszerű, a meglévő épület karakterétől markánsan eltérő elemekkel oldották meg.

E bejárással zárult a Doktori Iskola tavaszi szemeszterének épületlátogatás-sorozata, ahol ismét koncepcióalkotástól a technológiai és belsőépítészeti részletekig közvetlen kapcsolatba kerülhetett a hallgatóság egy jelentős műemlék rehabilitációs kérdéseivel. Köszönjük a lehetőséget a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének, a dmb építész műteremnek, és a részvételt minden oktatónknak és doktoranduszunknak!

Fotók: Zuh Deodáth