Iskola története

Középipartanoda

A XIX. század utolsó harmadában az ipari fejlődéssel egy időben megindult hazánkban az az urbanizációs folyamat, mely soha nem látott építkezési hajlandóságot eredményezett. Jól képzett építőipari szakemberekre volt szükség. Kezdetben idegenekből, főleg németekből álló szakgárdák vezették a magyarországi építkezéseket, később azonban Eötvös József és Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszterek munkássága nyomán megalakult 1879. december 7-én a Középipartanoda, építészeti, gépészeti és vegyészeti szakcsoporttal. Első épülete a Bodzafa (ma Rökk Szilárd) utcában volt, 1891-ben költözött új épületébe, a Népszínház utcába. A háromtagozatos intézmény rövid idő alatt beváltotta a hozzá fűzött reményeket.  Az építészeti szakosztály építőmestereket, pallérokat és önálló munkára képes szakembereket képzett. Miután a tanulók létszáma 230-ra emelkedett, 1898-ban Dániel Ernő kereskedelmi miniszter karunk elődintézményét önálló intézetté szervezte, és a Középipartanodából  kivált  az építész képzés.

Budapesti Magyar Királyi Állami Felső Építő Ipariskola

Az intézet neve: Budapesti Magyar Királyi Állami Felső Építő Ipariskola. Az iskola igazgatójává Kolbenheyer Gyula építész szaktanárt nevezték ki. Az intézet ekkor a VII. kerületi Damjanich utca 18/b-ben, egy 3 emeletes bérházban kezdte meg működését. Az iskola új épületéhez a főváros a Thököly úton biztosított telket, és az új épület tervezője a jogelőd intézmény igazgatója volt.  1901-ben költözött mai épületébe az iskola (Budapest, XIV. Thököly út 74.) Ez jelenleg is karunk törzsépülete.
A Felső Építő Ipariskolán két tagozat működött: nappali és téli. Utóbbit az építőiparban dolgozók részére indították a téli holt szezonban. A nappali 3 éves, a téli 4 éves volt, azonos tananyaggal. 1911-12-ben a tanulói létszám 481 fő volt. Az intézmény elévülhetetlen érdemeket szerzett a hazai műemlékek felmérésében, amelyek az iskola oktatója, Foerk Ernő vezetésével, szünidei tanulmányi kirándulások keretében történtek.
A Felső Építő Ipariskola elvégzése és két év építőipari gyakorlat megszerzése után a hallgatók önálló iparengedélyt válthattak, három év építőmester mellett végzett gyakorlat után építőmesteri szakvizsgára jelentkezhettek. Az építőmesteri képzettség megvizsgálására hazánkban csak Budapesten a Feldő Építő Ipariskolán illetve elődjében működött az Építőmesteri Vizsgabizottság, 1884-től 1949-ig. Az államilag kijelölt bizottság első elnöke Ybl Miklós volt.
Az 1930-as években a nappali tagozat létszáma átlagosan 240, a téli tagozaté 190 fő volt. 1934-től a kor követelményeinek megfelelően nagyobb hangsúlyt kapott a tananyagban a szilárdságtan és a vasbeton- és acélszerkezetek méretezésének tantárgya. A II. világháború éveiben is viszonylag zavartalanul folyt az oktatás. A tanévek nyári időszakában a diákok tanáraik irányításával további magyarországi műemléki épületek szakszerű felmérését végezték el. Ezen felmérések a mai modern műemlékvédelem megbecsült forrásai.
A háború után a budapesti iskolák közül elsőként kezdte meg működését intézményünk. Az 1945/46-os tanévben 260 nappali és 250 téli tagozatos tanuló volt összesen.

Ybl Miklós Építőipari Technikum

1963-ban az Építésügyi- és Városfejlesztési Minisztérium elhatározta, hogy felsőfokú technikumot hoz létre, amelynek célja, hogy kivitelező szakembereket képezzen. Az érettségire (vagy ezzel egyenértékű középiskolai végzettségre épülő szakemberképzés tanulmányi idejét 3 évben határozták meg, s elkezdődött az új oktatási rendszer kiépítése. A műszaki tantárgyak oktatása és a műszaki tanszékek felállítása az 1964/65-ös tanévben indult el. Az építész nappali tagozat beindítására 1965/66-ban került sor, majd egy év múlva megindult a kommunális tagozaton is a képzés. Az építőipar nagyiparrá történő fejlődése kapcsán szükségessé vált a mélyépítés-kivitelezői vonal erősítését szolgáló mélyépítési szak beindítása. Erre az 1971/72-es tanévben került sor. Ugyanettől a tanévtől a városgazdasági szak is indult.

Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola

1972-ben a felsőfokú technikumok átszervezésével az Elnöki Tanács létrehozta jogutódként a budapesti Ybl Miklós Felsőfokú Építőipari Technikum és a debreceni Felsőfokú Épületgépészeti Technikum összevonásával az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolát. A főiskolán két kar működött, az Építőipari Kar Budapesten, és a Gépészeti Kar Debrecenben. Mindkét karon üzemmérnök-képzés folyt. A főiskola első főigazgatója Dr. Kiss Lajos volt.

Ybl Miklós Műszaki Főiskola

A főiskola következő évtizedeit jelentős tartalmi és szervezeti változások jellemezték. 1980-ban a Belügyminisztériummal közös tűzvédelmi mérnök képzés indult. Az országban egyedül intézményünkben folyik felsőfokú tűzvédelmi képzés. 1987–1998 között Építményfenntartási ágazaton a honvédség számára képeztünk szakembereket. 1992-ben engedélyezték a biztonságtechnikai mérnök képzést és az 1994/95-ös tanév óta folyik műszaki menedzser képzés. Az alapképzésen túl 1980 óta több, szakunkhoz kötődő szakirányú továbbképzést is folytatunk. Az 1997-ben lefolytatott eljárás eredményeként a Magyar Akkreditációs Bizottság műszaki intézményi szakbizottsága a főiskola valamennyi mérnöki szakát – erős minősítéssel – akkreditálta. A tartalmi fejlődést szervezeti változások is kísérték. Ezek közül külön ki kell emelni, hogy a főiskola nevét 1991-ben a kormány a tartalomnak jobban megfelelő Ybl Miklós Műszaki Főiskolára módosította. 1995-ben a debreceni kar a Kossuth Lajos Tudományegyetem Műszaki Főiskolai Karaként folytatta tovább munkáját.

Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar

A felsőoktatási intézményhálózat átalakításának keretében a főiskola 2000. január 1-jével a Szent István Egyetemhez csatlakozott, hogy az új, integrált felsőoktatási intézmény részeként a társkarokkal összehangolt oktatási, kutatási és szaktanácsadási tevékenységével hatékonyabban szolgálhassa a vidéki térségek, települések infrastruktúrájának fejlődését. A 2006/2007. tanévtől az intézmény neve Ybl Miklós Építéstudományi Kar.

Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar

2020. áprilisában a Magyar Kormány valamint az ITM (Innovációs és Technológiai Minisztérium) bejelentette, hogy több felsőoktatási intézményben is szervezeti átalakítást végeznek, többek között a Szent István Egyetemen is. Ennek értelmében 2020. augusztus 1.-től a Szent István Egyetem helyett az Óbudai Egyetem része lett a kar, annak berkein belül folytatja eddigi működését.

Karunk és valamennyi elődintézménye a magyar építőipari szakemberek oktatásában jelentős hagyományokkal és kiemelkedő eredményekkel dicsekedhet. A magyar műszaki szakemberek és ezen belül a „Thököly útiak” számottevő szerepet töltöttek be a magyar építőipar fejlesztésében, vezetésében és ha sorsuk úgy alakult, sikeresen álltak és állnak helyt külföldön is. Karunk hű kíván maradni tradícióihoz és alapvető feladatának tartja, hogy jelenlegi és jövendő hallgatói is elegendő felkészültséggel és hivatástudattal fejezzék be tanulmányaikat.

Névadónk Ybl Miklós (1814-1891)

Munkásságának kezdete

Ybl Miklós 1814. április 6-án született Székesfehérváron. Szülei német származásúak voltak, kereskedő apja tagja volt Székesfehérváron a megyei választmánynak. A bécsi Polytechnikumban tanult, majd 1832-től Pesten a Pollack Mihály tervezte Ludovika és a Nemzeti Múzeum építkezésén segédkezett. 1836-tól Bécsben Heinrich Koch alkalmazta irodájában, s közreműködött a prágai Kinsky-palota építésénél.

1840-42-ben a müncheni akadémián folytatta építészeti stúdiumait, közben Itáliában tett tanulmányutat. Hazatérve – mivel nem vették fel a Pesti Építő Céhbe, s így nem vállalhatott munkát - Pollack Mihály fiával, Ágosttal társult, és közösen építették át Batthyány Lajos gróf ikervári kastélyát.

Romantikus korszak - Uradalmi építész

1847-51-ig Fóton élt a Károlyi-család építészeként, megépítette a Károlyiak fóti és radványi kastélyát, valamint a kaplonyi és a fóti templomot [1] . A Károlyi-kastélyt Károlyi Ede építtette a 19. század második felében, Ybl tervei alapján. Az épület kívülről a romantika hangulatát árasztja, ám termeiben hamisítatlan itáliai reneszánsz fogadja az érkezőket. Míves kőfaragványai, márványkandallói, ajtókeretei, domborművei a 16-17. századi firenzei mesterek munkái, amelyek hajdan itáliai reneszánsz palotákat díszítettek.

Első nagy alkotásai a keleti elemekkel tűzdelt romantikus román stílus jegyében születtek (fóti római katolikus templom, pesti Nemzeti Lovarda, a Múzeum körúti Unger-ház [2], a Széchenyiek nagycenki temploma stb.). Bár a román formákkal később sem szakított (mint például a Bakáts téri plébániatemplom esetében), második itáliai tanulmányútja hatására, 1860-tól az olasz reneszánsz stílus újjáteremtése foglalkoztatta.

1860-ban országos gyűjtés indult az Akadémia székházának [3] felépítésére, majd két évvel később Friedrich August Stüler terve alapján Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal vezetésével megkezdődött az építkezés. A homlokzati szobrokat Emil Wolff, az alapítást ábrázoló bronz domborművet Holló Barnabás készítette. A Díszteremet Lotz Károly alkotásai, a kis üléstermet Ligeti Antal tájképei ékesítik. Az épület felavatására 1865. december 11. napján került sor, az Akadémia az 1870-es évektől az ország tudományos életének központja lett.   

Neoreneszánsz korszak

Munkássága érettebb szakaszában többnyire neoreneszánsz stílusú alkotásokat emelt, így a Budai Takarékpénztárnak a második világháborúban elpusztult palotáját a Clark Ádám téren, a Ganz-mauzóleumot, a Kálvin téri (később lebombázott) Geist-házat, valamint a Nemzeti Múzeum mögötti Károlyi [4] - és Festetics-palotákat- 1865-ben építette fel a Sándor utcai úgynevezett Régi Képviselőházat (a mai Olasz Intézetet) [5], s ezen a környéken a Pálffy- és a Degenfeld-paloták is az ő művei.

Budapesti bérházak és paloták, vidéki kastélyok mellett megépítette a Rácz fürdő gőzfürdőjét és a Pesti Hazai Takarékpénztár Egyetem utcai intézetét, a margitszigeti Margitfürdőt [6] a köréje emelt szállásokkal, pavilonokkal, ivócsarnokkal (az épületegyüttes a második világháborúban megrongálódott, és nagy részét lebontották).

1870-től sorra készültek legjelentősebb neoreneszánsz alkotásai: a Fővámház [7] (a mai Budapesti Corvinus Egyetem), a Várkert Bazár [8] és a Várkert Kioszk, megtervezte budapesti emlékművek talapzatát (Eötvös-szobor, Petőfi–szobor), a Károlyi család számára megépítette a parádsasvári és parádfürdői kastélyt [9] , valamint a parádfürdői Cifra Istállót.

Emlékezete

Hild József építész szakmai örököseként 1867-ben ő vette át, s neoreneszánsz stílusban folytatta az addig klasszicista stílusban készülő lipótvárosi Szent István-bazilika építését, és az ő tervei szerint építették át a Nemzeti Casino számára a Hatvani utcai Cziráky-palotát. Fő műve s egyben legszebb épülete, a budapesti Operaház [10] 1875 és 1884 között készült el. Az ő munkája volt az egykor a Kálvin téren álló Danubius-kút Fessler Leó szobraival, valamint a budavári királyi palota krisztinavárosi szárnya és nagy udvara is.

“Ybl nagysága megmaradásának egyik titka, hogy épületein – mert mindig az építmények arisztokratáihoz nyúlt – soha ilyen tragikusnak mondható összeütközést a rendeltetés és a megkomponálás különböző volta nem okozott.”
Elnöke volt a Magyar Mérnök és Építész Egyletnek, tagja a főrendiháznak és a fővárosi törvényhatósági bizottságnak, bánatára a Magyar Tudományos Akadémia nem fogadta kebelébe. Budapesten halt meg 77 éves korában, 1891. január 22-én. A nevét viseli az 1953-ban alapított legrangosabb építészeti kitüntetés, iskolánk, az Óbudai Egyetem Építéstudományi Kara Budapesten, a Thököly úton, valamint a 2002-ben magyar csillagászok által felfedezett 166886 jelű kisbolygó. Monográfiáját unokaöccse, Ybl Ervin írta meg 1956-ban.

Halálának évfordulóján, 2014. január 22-én emlékév kezdődött, melynek során születésének 200. évfordulója alkalmából különböző programokkal állítanak emléket a világhírű magyar építésznek. Az évforduló alkalmából Ybl születésnapján, s nem március 15-én adják át az építészeknek járó, nevét viselő díjat.
Ybl Miklós nagyon keveset írt magáról vagy épületeiről, ilyen forrásokra tehát nem támaszkodhattunk. Amit önéletrajzaként tart számon a szakirodalom, csupán szakmai tevékenységének szűkszavú adattára. 

Források

Az építészet mesterei : Ybl Miklós - szerk. Gerle János és Marótzy Kata. Holnap kiadó, 2002.
Ybl Miklós építész 1814-1891 - szerk. Kemény Mária és Farbaky Péter. Hild-Ybl Alapítvány,  1991.
Ybl Miklós - Ybl Ervin. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1956.
[1] Csodálatos magyarország-Fóti római katolikus templom [2] Kultúra-Ybl Miklós bérházai [4] Köztérkép-Károlyi palota szobordíszei [3] MTA - A „tények utáni világ” mítosza [5] MDK Képkönyvtár [6] MLP [7] Wikipédia-Parádsasvár [8] Kitervezte? [9] Kitervezte? [10] MDK Képkönyvtár [11] MDK Képkönyvtár