2025. augusztus 4-7 közt Ibrányban az Autonómia Alapítvány felkérésére szociális alkotótábort szervezett az Építészet, Design és Technológia Doktori Iskola. A helyi roma közösségi ház kertjében, hagyományos vályogos technikák alkalmazásával helyi gyerekek,  fiatalok és fiatal felnőttek részvételével, közösségi építést tartottunk. A tervezés eredményét a hét folyamán meg is építve ismerkedtünk egymás kultúrájával, szokásaival az építészet, építőipar és a roma közösség hagyományos és lehetséges jövőbeni kapcsolatával. A táborban részt vett Karunk kutatási dékánhelyettese: Dr. Fáczányi Zsuzsa PhD, a Doktori Iskola képviseletében: Juhász Emese és Váradi Balázs doktoranduszok, Karunk egykori hallgatója: Kistamás Anna, illetve az Autonómia Alapítvány képviseletében: Béres Tibor szociológus. 

A megérkezés napján a hellyel, helyzettel és lehetséges résztvevőkkel ismerkedtünk meg. 

Másnap építőanyag beszerző körútra indultunk reggel, mely különböző fákról levágott vesszőnyalábok, agyag, bontott vályogtégla és némi szerszám felkutatását jelentette. Fontosnak tartottuk bemutatni - még ha egy igen egyszerű példán keresztül is tettük -, hogy bár felejtünk, de mégis mennyire magától értető a környezetünkben gyakorlatilag ingyen fellelhető anyagok használata. Az anyagok beszerzése és az építési terület komfortossá tétele, leárnyékolása után belekezdtünk a kemence kitűzésébe és a vastagabb vesszők letűzésébe. A legapróbbak segítettek itt a legnagyobb lendülettel, míg a csapat picit idősebb fele vályogtéglához alkalmas kereteket készített, szalmát szecskázott és törte apróra a használt vályogtéglákat. Itt már az idősebbek is érdeklődni kezdtek, hiszen sokan közülük még gyerekként aktívan dolgoztak szüleikkel a vályogvető gödröknél. Többen is megmutatták régi, de el nem feledett tudományukat és vetettek nekünk egy-egy téglát. Zene, tánc és pihenés nélkül pedig nem munka a munka, délután leutaztunk a csapattal és a Tiszánál mostuk le magunkról a sarat. A délután estébe Tokajon hajlott. Itt már csak az Ybl csapattal egy Makovecz Imre által a Fiatal Népművészek Stúdiója számára 1977-ben  tervezett házát immáron harmadik alkalommal újjáépítő tábor megnyitóján vettünk reszt Mankovits Tamás meghívására. A megnyitó után Bán Ferenc híres tokaji nyaralóját tekintettük meg. 

Szerdán a vesszőfonással, sarazással és mindezek kiszolgáló munkáival foglalkoztunk. Emellett az alul kalibrált anyagmennyiséget pótoltuk ki. A nap ismét sok beszélgetéssel, gyerekzsivajjal és közös munkával zajlott, így estére nagyjából el is készült maga a „rosszégető” kemence. A délután folyamán így a másnapi avató ünnepségre invitáltuk az embereket, ezúttal otthonaikba ellátogatva és ott átadva a meghívókat. A meghívó egyúttal egy feladatlap is volt, melyre a rossz emlékeket, traumákat, vagy történeteket megírni (esetleg rajzolni). Ezek tűzre dobása szimbolizálja a részleges meg- és felszabadulást a traumák alól. 

Csütörtökön a záróeseményre készültünk. Készültünk a kemence ajtajának befejezésével, főzéssel, babahencsergővel, játékokkal és egy jó ebéddel. A kemence sarazott ajtót kapott, melyet a korábban vetett vályogtéglából készített lábazatra építettünk és a fürdőzéskor gyűjtött kagylóhéjakkal díszítettünk. Az ebéd katlanon főtt babgulyás lett, melyet szintén közösen előkészítve, együtt főztünk. Közben kicsik és nagyobbak is krumpinyomda faragással és pecsételéssel, illetve különböző jégtörő játékokkal mulatták az időt. A „négyasztalos” ebédre velünk tartott Ibrány község polgármestere, Trencsényi Imre is, illetve többen a település közösségi életének szervezői közül. A zárónapon szót ejtettünk egy jövő évi építő fesztiválról is, melyre visszavárják Doktori Iskolánkat. Folyt. köv. 2026-ban. 

Váradi Balázs 
Fotók: Váradi Balázs, Juhász Emese, Kistamás Anna, Fáczányi Zsuzsa