Az Építészet, Design és Technológia Doktori Iskola hallgatói Dr. habil. Zuh Deodáth kíséretében tettek látogatást a Budapest VI. kerület szívében, az Epreskert szomszédságában. A jelenleg Pénzügyőr- és Adózástörténeti Múzeumként üzemelő épületben Dvorszky Anikó muzeológus vezette körbe az érdeklődő csoportot, és mesélt az épület titkairól. Az Andrássy út mentén kialakult villanegyed, és az építés időszakában már kulturálisan meghatározó jelentőségű Képzőművészeti Egyetem közelsége adta a kontextust, amelyben Schiffer Miksa (a Palatinus Részvénytársaság vezetője) családi villája megvalósult.

Vágó József építészt ekkor már jó nevű és rutinos tervezőként tartották számon Budapesten, e megbízás mégis jelentett némi kihívást - a telek az 1910-es évek elején a tömb utolsó beépítetlen területe volt, amely a telekosztás során keskenyebb arányokkal jött létre, így csökkentve az építész mozgásterét, ami a tervezett ház tájolását, tömegformálását, a kerttel való kapcsolatát illeti. Úgy tudni, Schiffer ugyanakkor szabad kezet adott a tervezőnek, és elsődleges célkitűzésként a magas minőséget fogalmazta meg igényként, amelynek köszönhetően végeredményben Budapest egyik impozáns szecessziós villaépülete jöhetett létre.

Külsejét tekintve meglehetősen "modern", geometrikus, letisztult koncepciójú ház - sajnos a 20. század második felében komolyabb átépítések torzították el finom arányait, nemes anyagok helyett a korban hozzáférhető anyagokkal és az eredeti értékekre kismértékben sem reagáló kubatúrával. A II. világháború tett elsőként komolyabb károkat a villában. 1952-53. körül, az államosítások során került egy szocialista vállalat kezelésébe, ami előbb csak a belsőt, utóbb a homlokzatot is érintő átalakításokkal szabta át saját használati igényeire. Számos érték semmisült meg ebben az időszakban: egyes elemeknek örökre noyma veszett, mások - mint az impozáns fogadócsarnok vízmedencéjének női és férfi bronzszobra MÉH-telepre került. Ez utóbbiak csodával határos módon mégis megmenekültek: a telepen felismerték potenciális kultúrtörténeti értéküket és nem olvasztották be őket - az 1970-es években kerültek csak elő, a lassan enyhülő közhangulat idején.

Az 1980-as évek műemlékvédelmi szemlélete hozta el a villa felújításának gondolatát is. Noha a szecessziót ekkor sem tartották még sokra, a VI. kerületi Tanács felkarolja a hozzá tartozó századelős épületeket és legalábbis jószándékú kísérleteket tett azok korhű felújítására, helyreállítására. Nem sokkal később, 1991-ben a szocialista vállalat jogutód nélkül megszűnt. A Vám- és Pénzügyőrség keresett ekkortájt irodát, ekkor találták meg ezt az ingatlant. Felismerve a ház értékeit, 1995-ben megnyílt a jelenleg is üzemelő múzeum elődje. 2011-ben újabb átalakulás történt, létrejött a NAV, és ezzel az átszervezéssel a Pénzügyőrség elhagyta az épületet, amelyet teljes egészében a Múzeum vett át.

Visszatérve a villa keletkezésére: az egyszerű, ám nagyvonalú homlokzat mögött részletgazdagon megtervezett enteriőr jött létre. A ház koncepciója némiképp Charles Rennie Mackintosh alkotásait is felidézheti a szemlélőben: összművészeti alkotásként kézműves részletek; terek, anyagok, bútorok harmóniája; rejtett jelentések és szimbolikus díszítések gazdagítják a késői szecesszió már geometrikusabbá váló példáját.

Schiffer Miksa a kor kiváló alkotóit kérte fel: Vágó, mint építész mellett meghatározók Kernstok Károly és Rippl-Rónay József festményei, illetve előbbinek a villába tervezett hatalmas méretű színes üvegablak-terve. Ennek rekonstrukciója Kernstok eredeti színezett terve, illetve fekete-fehér fotográfiák után törétnt a 80-as években. A paradicsomi jeleneteket, nőalakokat, gazdag növényi díszítéseket, illetve az alsőbb mezőkben a három grácia különböző ábrázolásait felvonultató színes ablak így ma is megcsodálható - ha csak a korban korlátzottan hozzáférhető üveg-alapanyagokból is, de nagy igyekezettel törekedtek a rekonstruálására. Fémes Beck Vilmos szobrász és iparművész alkotása a mai napig eredeti helyén fennmaradt növénytartó carrarai márvány faragása.

A belső gazdagsága nemcsak díszeiben - így a falak míves faborításában, az eozinmázas geometrikus és figurális motívumokkal ékes csempéiben - de valamennyi felületen tetten érhető. Erdélyi márványbányákból hozatott padlóburkolat, trópusi fa- és gyöngyházberakású intarzia, csipkefinomságú réz rácsok a korban rendkívülinek tekinthető légbefúvó rendszer borítására, monogramos lakatosmunkák és bútordarabok - mindez csak néhány példa a kor iparművészeti igényességű építőművészetének "termékei" közül.

Az építtető Schiffer Miksa Agárdon született, "magánzó" zsidó családban, ő maga mérnöknek tanult és szenvedélyesen dolgozott vállalkozása élén egész életében. 1913 körül, immár feleségével leánygyermekeikkel együtt kikeresztelkedik. Akkor ennek elsősorban a társadalmi státusz és a felnövekvő lányok férjhezmenetele szempontjából volt jelentősége: így nyílt meg a felsőbb kör előttük, s válhatott Franciskából báróné (báró Podmaniczky Attila hitveseként), másikukból, Katalinból grófné egy ócsa környéki osztrák földbirtokossal szerelmi házasságra lépve.

A Schiffer által vezetett Palatinus Részvénytársaság a kor legjelentősebb építőipari vállalkozása volt. E társaság kezdte kiépíteni a mai Belvárost, megszerezve a körúton belüli telkeket, és az üres vagy kis házakkal beépített telkeken pár év alatt húsznál is több bérházat építettek, velük számos mozi, kávézó, szolgáltatás létesült. Ma is áll a Jászai Mari téren a Palatinus ház, amely egyben a vállalat központi irodája is volt. Jelentős volt tevékenysége a vasútépítés területén is. Sikerének egyik titka az alkalmazkodóképesség, a gyors reakció volt: az első vh. után visszaesik a vasútépítés, Trianon miatt pedig az ország kőbányáinak zöme a határon kívülre kerül. Mindeközben megjelennek az automobilok, melyeknek szintén utakra volt szüksége - Schiffernek magának is több luxusautója van, köztük egy Amerikából behajózott Cadillac. A Palatinus Rt. épít először 3 km betonutat Nyergesújfalu mellett, melyeken még a 30as években is rendeztek versenyeket. 1927től elindul a tömegesebb betonútépítés, egy időben azzal a népszövetségi kölcsönnel, amelynek része az úthálózat fejlesztése. Országszerte hatalmas mennyiségű utat építenek, de hamarosan elindul a háborús konjunktúra is, amely a Schiffer családnak is további bevételt jelent. Schiffer Miksa ekkor már 60 éves, mégis fáradhatatlanul dolgozik.

A II. világháború kitörésekor a család összeköttetései, társadalmi státusza révén viszonylagos védettséget élvez, mégis, Miksa jobbnak látja átadni a cég névleges vezetését egyik vejének. Az 1940-es évektől Schiffer Miksa neve végképp eltűnik az iratokból, innentől a kerezstségben felvett Mihály néven dolgozik tovább. A német megszálláskor azután az első körben elhurcolták Schiffert. A család minden követ megmozgatva kiszabadítja, ám a megtört egészségű családfő kicsivel később egy reggel, munkába menet gyalog a Vilmos császár útján szívrohamot kap és hamarosan elhuny. Családja az orosz megszállás előtt a elmenekül, akkor még a visszatérés reményében, de végül nyugaton rekednek, s így kerül a villa állami tulajdonba.

A Schiffer-család villája a mai napig méltóságteljes nyugalommal, kifinomult, derűs szecessziós részletekkel ejti ámulatba a látogatóit - s mint minden történeti épített örökségünk - megrendítő családregényre emlékeztet az Epreskert mögött meghúzódó, ma már évszázados platánfák árnyékában.

Szöveg: Mizsei Anett
Fotók: Zuh Deodáth