Az Építészet, Design és Technológia Doktori Iskola tanulmányi kirándulása Nagyváradon

Doktori iskolánk hallgatói 2025. június 5-e és 8-a között tanulmányi kiránduláson vettek részt Nagyváradon. Mivel az adott nyáreleji hétvége egybeesett azokkal a helyi rendezvényekkel, amelyek a Szecesszió Nemzetközi Világnapja (SZNV) köré csoportosultak. A tanulmányi kirándulás programja így nem csupán különböző építészeti és művészeti emlékek meglátogatását irányozta elő, hanem tudományos előadás látogatását, illetve szakmai tapasztalatcserét is magában foglalt.

Az SZNV-kezdeményezéshez a nagyváradi partnerintézmény, a Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítvány (Oradea Heritage), a helyi önkormányzat egyik fiókszervezete, öt muzeális jellegű turisztikai objektum fenntartója még a 2010-es évek közepén csatlakozott. Azóta mindig egy június 10-re körüli hétvégén kerül sor a rendezvényekre, amelyek e szimbolikus dátumhoz, vagyis (kronológiai sorrendben) Lechner Ödön (1914) és Antoni Gaudí (1918) halálának közös évfordulójához kapcsolódnak. Ennek apropója Nagyvárad kiinduló helyzete, illetve elhivatottsága, hogy ezt a helyzetet kezelje. A helyzet így jellemezhető: 1899 és 1914 között a városban olyan építőtevékenység zajlott, amely a protomodern építés változó eszmei, dekoratív, funkcionális és technikai kontextusát egyaránt széles körben jellemzi.

Nagyvárad a szecessziós mozgalom minden korabeli stiláris irányzatának helyet adott, a magyar nemzeti stílustörekvéseket, az északi nemzeti romantikát, a bécsi funkcionális tervezést, az angol és német urbanisztikai törekvéseket ugyanúgy magába építette, mint a belga Art Nouveau organikus plaszticitását és a Fiatalok modern vernakuláris szemléletét. Az ehhez kapcsolódó épületállomány rendkívül gazdag. Darvas Imre villája, a Fekete Sas palota, a Markovits-Mathézer ház és az egykori Országos Csendőrségi Iskola tekintetében pedig a műfaj néhány csúcsteljesítményét üdvözölhetjük. Ezen épületek jelentős része általános vagy részleges rehabilitáción esett át, és a város komoly erőfeszítéseket tett arra, hogy ezeket a nemzetközi kulturális turizmus körfogásába bevonja.

A jelzett épületeket tanárok és hallgatók a nagyváradi partner jóvoltából részletesen bejárhatták. Ezen túl az historista technicizmus sok jelét magán viselő Neológ (Cion) Zsinagóga és az egykori László Király Szabadkőműves páholy épületében folyt sokszor kimerítő látogatás. Ezek célja az volt, hogy szemléltessék azt az építészetteóriai álláspontot, hogy jó épület nem feltétlenül elméletekből, hanem olyan gyakorlati igényekből származik, amelyek utána alkalmat adnak arra, hogy a csak a teória eszközeivel elsajátítható tudás elemeit szemléltessük rajtuk.

Ugyanakkor felmerül a gyanú, hogy a Sas-palota magyar identitás-közvetítő elemei, vagy a szabadkőműves páholyház építését meghatározó, a szertartásrendhez igazodó gyakorlati igények nem eleve egy ideológiai álláspont szűrőjén át fogalmazódtak-e meg? Ezt eldönteni semmiképpen nem tudtuk, de intenzív vitákat folytattunk róluk. Ezekben segítségünkre volt Moravánszky Ákos, aki az Oradea Heritage meghívására ezen a hétvégén Nagyváradon tartott előadást a magyar szecesszió racionális és népművészeti vonatkozásainak összefüggéseiről. Az épületbejárások egy részén doktori iskolánk hallgatóival tartott és több meglátását kritikai észrevételét megosztotta velünk.

A hallgatói beszámolókból:
„Nagyvárad esetében az vált számunkra világossá, hogy a karakteres és -jellemzően magántőkén alapuló- kortárs, pontszerű építészeti beavatkozások (Darvas ház, Fekete Sas palota) hogyan hatottak ki közvetlen környezetükre és formálták a település általános képét. Az állami beavatkozások (mint a Csendőriskola, de végülis: a Fekete Sas palota is) láthatóan urbanisztikai léptékű változásokat eszközöltek. A nagyváradi zsidó közösségek szakrális épületei esetében pedig azok különleges térszervező hatására figyelhettünk fel.”

„A Vágó József tervezte egykori csendőriskola épületegyüttesében ma a Nagyváradi Egyetem kapott otthont. Az eredeti funkció katonai jellege ellenére az épületegyüttes környezetrendezésében, az épületek, az udvarok és zöldfelületek megfelelő arányával egy mai is élhető, emberléptékű oktatási környezet jött létre. A megismert épületek jól példázzák, hogyan tud egy történeti épület az eredetitől eltérő, kortárs funkcióval új életre kelni.”

Fotók: Váradi Balázs, Juhász Emese, Zuh Deodáth